Hja…
12. osztályosok vagyunk. Pár hónap az érettségiig. Nekünk a tennivalóink az érettségi köré épülnek. Budapest egyik legjobb gimnáziuma. Vajon milyenek a tanáraink?
Egy kivételével mindegyiknek az a témája, hogy hogyan gyalázzák Gyurcsányt a különböző órák megtartása ürügyén. Nem arról van szó, hogy igazuk van-e vagy sem, hanem arról, hogy ez milyen dolog.
Érdekes volt, hogy az egyik ilyen szellemű matekórán kettőnek a gyökét kellett egy egyenletben megoldásnak megállapítani. A kettőnek a gyöke magasabb műveltségűek – akarom mondani: gimnazisták – között nem egyenlő 1,41-el, hanem egyszerűen négyzetgyök kettő. Gyurcsányozásban oly kiváló tanárunk szerint az 1,41. Persze, hogy nem jött ki az áhított végeredmény, mivel 1,41-el számolt. Mi volt a matematikatanár reakciója?
– Nézzük át a feladatot, hol számoltuk el. Na… az jó… az jó…
Közbeszólunk, hogy a gyök kettő az gyök kettő, nem pedig 1,41. Erre:
– Írjátok be a számológépbe! Látjátok, hogy az 1,41?
Mondjuk neki, hogy utána negyedik hatványra kell emelni és így meglesz a végeredmény: 2. Ezzel szemben 1,41-nek a negyedik hatványa 3,95.
Ő meg erősködik, hogy kerekítve kell számolni!!!
Majd amikor többszöri kísérletezés után nem jár eredménnyel és mindig 3,95 jön ki a végén, ezt mondja:
– Gyurcsány a hibás! A sok hülye reform miatt írták át a könyveket, régen kijött volna!
Tehát ilyenekkel megy el a matematika, de a történelem, az angol, a filozófia, a művészetismeret és minden egyéb óra is (kivéve 1).
Irodalomból mondta a tanárunk (aki egy ismert ember, nem akárki), hogy nem vesszük Kertész Imrét. A Nobel-díj csak bunda, egy bombagyáros összeesküvése. Neki ne egy svéd mondja meg, hogy ki a legjobb író. Ő a tanár, majd megmondja.
Október 22.-én iskolai ünnepség volt. Az október 6.-ból tanulva nem akartunk kimenni, de megfenyegettek minket, hogyha nem megyünk az udvarra, akkor mindenki megnézhet magát. Hiába mondtuk, hogy külön ünneplünk, azt mondta az igazgató, hogy amennyiben nem megyünk, majd az érettségin visszakapjuk. Kimentünk.
Kedvenc ultraradikális és nemzeti érzelmű tanárunk a hazafiságról beszélt. Mondta, hogy 1956-ban a hazafiakat tankok lőtték, ma pedig rendőrök. Mondta, hogy Nagy Imre sem hiteles ember, bár hazafi lett, de azért zsidó kommunista volt. Ebben a pillanatban a teljes osztályunk elvonult a tanári beszéd alatt az udvarról.
Az osztályfőnök a folyosón kiabált velünk, hogy megszégyenítettük.
Hát, így zajlik az oktatás egy 12. osztályban, Budapest egyik legjobbnak mondott gimnáziumában.
Megjegyzem, kívülálló szemében az osztály többsége nemzeti érzelműnek, hazafinak lenne mondva. Azért ez már sok! Nekünk is. Ez nem megemlékezés volt, hanem valami politikai gyűlés, aktíva. Ha gondolkodni akarnak tanítani ezek a tanárok, előbb nekik is kellene. Az én szememben elvesztették tanári hitelességüket. Egyet kivéve, de szégyellem, hogy azt hitték rólunk, hogy asszisztálni fogunk ehhez az egészhez.
